A boszorkányság történelme
A boszorkányság történelmét dr. Margaret Murry tanulmányozta, kb. 25.000 évre vezette vissza. A boszorkányság alapja a pogány hit, Európában két istent tiszteltek: a Szarvas Istent (a vadászat istene) és a Termékenység Istent. Az ősi emberek a vadászat előtt rituálékat tartottak, szerepe az állat lelkének az elpusztítása volt. A Termékenységi Istent, akit nő képében ábrázoltak, fontosabbnak tartották, lévén ő jelentette számukra az emberiség fennmaradását és az állatok, illetve a Föld termékenységét is.
A rítusok (termékenységi, vadászati) szaporodásával egyidejűleg fejlődött ki a pogány papság. Az emberiség fejlődése során egyre nagyobb szerepet kapott a papság. A legnagyobb ütemű fejlődés Európában volt jellemző, itt a kevés létszámban lévő vezető sámánt, papot és papnőt wiccának hívták. A wicca szó jelentése: bölcs, a wicca - pap volt, a papnő pedig wicce. Az ősi magyaroknál sámánnak, táltosnak nevezték.
A kereszténység megjelenése után nem következett be jelentős áttérés az új vallásra. A kereszténység mesterséges vallásnak számít, egész országokat nyilvánítottak kereszténynek, mert az uralkodójuk vette fel a kereszténységet. A kereszténység előre törése azonban háttérbe szorította ezeket a csoportokat, akik nem akarták elfogadni ezt az új vallást. A tömeges áttérés Nagy Gergely pápa uralkodása alatt következett be, a pogány templomokat, imahelyeket leromboltatta és a helyére keresztény templomokat építettek a pápa parancsára. A pogány szó azt jelenti, hogy puszták embere. Ha valakit pogánynak neveztek, az akkoriban egyet jelentett azzal, hogy nem városi személy, ugyanakkor nem is keresztény.
A hittérítés lelki fenyítés árán, a régi hagyományok, rituálék eltörlésével zajlott, próbálták rábírni az embereket a keresztény hit felvételére. A keresztények szerint a pogányok istenei ördögök voltak, hiszen agancsot hordtak, a pogány vallás hirdetői mégsem hittek az ördögben!
A boszorkányüldözések a középkorban váltak intenzívvé. Majdnem három évszázadon keresztül tartott, melynek eredménye kb 11 millió áldozat volt. A XII-XIV. században a keresztes lovagok a pápa utasítására máglyán elégették, vízbe fojtották az eretnekeket, akik nem voltak hajlandók felvenni a keresztény hitet. Spencer Jakab és Institor Henrik azonban úgy gondolta, hogy kevés a munka, így Rómába mentek, hogy beszéljenek a pápával, aki 1484. december 5-én kiadta az úgynevezett boszorkánybullát. 1487-ben ez a két ember megírta a Boszorkánypöröly című fő művét.
Magyarországon 1565-ben volt az első, 1756-ban az utolsó boszorkányper. Ezen időszak alatt 554 bírói ítélet született, melyből 192 halálos volt.
Az utolsó nagyszabású boszorkányperre Szegeden került sor 1728-ban, amikor is 13 embert égettek el a Boszorkány-szigeten.
Mária Terézia 1755-ben betiltotta a boszorkányüldözést, amely egyre nagyobb kereket öltött. Akár egész falvakat is elpusztítottak egy-két boszorkány miatt. Ezután a boszorkányok bújkálni kezdtek, titokban tartottak gyűléseket egy-egy tisztáson. Próbálták ápolni a hagyományokat, így végül tovább élhetett eme vallás.
